A Budapesti Román Kulturális Intézet, a Hybridart Galériával közösen kollektív tárlatot szervezett két romániai, egy brazíliai és egy magyarországi művész munkáival. Az „UnBound - The Unexpected Constellation” című kiállítás, melynek kurátora Sárvári Zita, október 17-én 19 órakor nyílt a Hybridart Galériában (V. ker, Galamb utca 6).
A négy kortárs képzőművész, Kiss Anna-Bella, Adrian Kiss , Bruno Baptistelli, valamint Barabás Zsófi válogatott munkáit olyan kulcsszavakkal lehetne körvonalazni, mint az egyszerűség, a redukált gesztusok, az ismétlődés, a különlegesen megmunkált felület, a monokróm paletta vagy a vonal vezette rajz. A kiállított művekben építészeti hatásokat idéző geometrikus elemek váltakoznak organikus szabadkézi formákkal. Az önreferenciális művek identikus és ismétlődő formái saját környezetünk újrarendezett és stilizált verzióját mutatják fel. A minket körülvevő környezet szolgál inspirációs forrásul mind a négy kiállító számára. Zsófi és Anna-Bella munkáiban teljesen elvont formában köszön vissza a város és annak strukturális rendszere, hálózatos felépítése, oly sok ismétlődő mintázatával. Bruno és Adrian tárgyaiban konkrétabb utalásokat is találunk ezekre, és a használati tárgyak újrakontextualizált verziójának történetiségére.
Papp Anna-Bella (1988, RO) Antwerpenben él és dolgozik. A Kolozsváron és Amszerdamban tanult művész egységes méretű agyagtábla objektjeivel nagy nemzetközi népszerűségre tett szert az elmúlt években. Munkái nem csak komoly magángyűjteményben találhatóak meg, hanem olyan nagy intézmények gyűjteményében is, mint például a The Met. Miközben munkái olyan magas színvonalú progresszív intézményekben voltak láthatóak, mint a De Ateliers Amszterdam, a Nasher Sculpture Center, Texas vagy a Bergen Kunsthall. Irodalmi esszéi és papírmunkái mellett leginkább ezekről az egyszerű, törékenynek ható, egy-egy motívumot vagy formát felmutató égetett agyag objekjeiről ismert. Uniformizált könyv-szerű táblái az anyagban rejlő határtalan lehetőség következtében végtelen variációs spektrumon mozognak a teljesen egyszerű geometrikus megoldásoktól a figurális, kézzel karcolt motívumokig. Az itt bemutatásra került sorozata, korábbi tárgyaihoz képest annyiban más, hogy itt egy összehangolt és egymásra reflektáló műegyüttesről van szó. Korábbi munkái inkább egymástól függetlenül létrejött alkotások. Ezek a munkák pedig egymás nyelvezetéből/formavilágából építkezve, hasonlóságokra és külömbségekre épülve készültek. Minimalista szobrászati nyelvezete látszólag mindenfajta érzelemtől mentes, mégis végtelen líraiság sugárzik belőlük. A tiszta, reduktív formák esztétikája Papp munkáinak egyik jellemzője, amely kifinomult kézművességgel, alázattal, de határozottsággal párosul.
Kiss Adrian (1990, RO) az egyik legfiatalabb feltörekvő képzőművész, akit nem lehet hagyományos műfaji keretek fogalomkészletével bemutatni, aki magabiztosan használja a legkülönfélébb mediális fogalmazásmódokat témái kidolgozásául. Fiatalsága ellenére is már komoly nonprofit intézményi kiállításokat tudhat a háta mögött, a Trafó Galériától, a Beux Arton át a CAN-ig. Az iparművészet műfajai, főként a design és a divat, ugyanolyan nyilvánvalóan bukkannak fel szobrászati és installációs munkáiban, mint az építészet vagy az autóipar formai elemei. Nagyméretű és egyszerű, leginkább absztrakt formavilágú munkái lehetnek hegesztett acél installációk vagy varrt műbőr kép-tárgyak, nem ritka a fénycsövek alkalmazása sem, de a természetben talált olyan dolgok, mint a kő vagy a hordalékfa is előfordulnak nála. Adrián különös figyelmet szentel a prózai hétköznapok olyan egyszerű tárgyainak is, mint egy kosárlabda, egy ventilátor, vagy egy váza, amelyeket újrakontextualizálva épít be műveibe. Anyagai és képzeletbeli anatómiai formái kombinációjának központjában általában az emberi test áll. Testképeivel nem csak a társadalmi nem és identitás kérdésköréhez szól hozzá, de a szexualitás nem-bináris transz-humán jövőjének egyre jelen valóbb létéhez is. Szobrászati és installációs gyakorlata tulajdonképpen mind anyagi, mint filozófiai értelemben vett ellentétpárok határozott ütköztetéséről szól. Beidegződött férfi és női jegyek, puha és kemény anyagok, fényes és sötét részletek, futurisztikus és archaikus elemek jelennek meg nála gyakran egy művön belül is.
Bruno Baptistelli (1985, BR)művészete a városi terek funkcióinak aprólékos megfigyelésén és abból levont következtetésein alapszik. Tevékenysége hasonlatos a városi archeológia gyakorlatához, csak ő éppen jelenünk egyes aspektusairól nyújt átfogó kulturális és szociológiai képet. Kutatómunkája a rövid életű városi jelenségeket (szórólapok, építkezési törmelékek, lomtalanításon talált tárgyak) tárja töredékes formában a néző elé. Tevékenysége ugyanúgy megnyilvánulhat a közterek átalakításában, az ott talált, ottfelejtett, kidobott hulladékok redszerezésében, mint a hétköznapjainkat átitató jelenségeknek és tárgyaknak az újrakontextualizálásban, vagy új tulajdonságokkal történő felruházásában. Ezek a gesztusok kiemelik a hétköznapit és köznapit, beemelik egy művészetnek szentelt térbe, amivel a művész kilétére és a művészet lényegére kérdeznek rá. A Sao Paoló-i születésű képzőművész négy éve él Budapesten. A kulturális és minden szempontból új közeg számára egy olyan terep, ahol alkalmazhatta korábbi művészeti gyakorlatát és friss szemmel tekinthetett egy kiaknázatlan terepre, amely új információkat tartalmazott számára. Ezeket az észrevételeit városi akciók, installációk, objektek, kollázsok és festmények formájában dolgozza fel. A végeredmény közös jellemzője az absztrakció, amely ugyanúgy eredeztethető a modernista esztétika hagyományaiból, mint a minimalizmus letisztult szín és formavilágából.
Barabás Zsófi (1980, HU) Budapesten él és dolgozik. Az egyik legismertebb kortárs magyar festőművész, a kreatív ipar állandó hivatkozási alapja. Munkáival bejárta már a világot, Japánban, Oroszországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban jelent meg önálló és csoportos kiállításokon. Az egyik legaktívabb és legsokrétűbb alkotó. Művészetén belül is több műfajjal kísérletezik. Önmagát az absztrakt festészet területén teljesítette ki, de a rajz műfaja is komoly szerepet tölt be művészetében. Munkái sokrétű módon kapcsolódnak össze és folyamatosan új lehetőségeket teremtenek a betekintésre. Ezeket az összefüggéseket Zsófi a rajzolási folyamat intim szféráján keresztül vizsgálja, majd egy adott pillanatban festménnyé konvertálja. Az ismétlés, a ritmus, mint a művészet egyik alapelve, Zsófia művészetének is mozgatórugója. Újra és újra nekiveselkedik organikus formáinak, borzolt felületeinek, éles geometrikus részletekkel törve meg a plazmatikus hullámmozgásokat. Egyedülálló látásmódját elegáns visszafogott színhasználat és gazdag mintázat jellemzi. Főként centrális kompozíciói a színek és a tér szépségén keresztül hirdetik a semmi metafizikus erejét. Voyőrista mintái a sík színmezőket mély árnyékokká alakítják. Más bioorganikus formái, melyek közül egyesek mikroorganiuzmusok mikroszkópikus felnagyított képére, mások műholfelvételek transzformált képeire hasonlítanak, tették népszerűvé Zsófi munkáit.
A kiállítás 2018 október 18-31 között látogatható a Hybridart Galériában.
