A tanulmánykötet sajátos eredetisége, hogy a román irodalom történetét illetve a román-magyar irodalmi kapcsolatokat három – román, magyar és francia – szemszögből vizsgálja: Alecsandri vígjátékait például a XIX. század-közepi francia-román kapcsolatok szemszögéből, míg Eminescu publicisztikáját a XIX. sz. második felének román-magyar kapcsolatai tükrében. A kötet egyik részletes tanulmánya az elmúlt két évszázad magyar nyelven megjelenő román irodalmával foglalkozik, egy másikban pedig alapos elemzését kapjuk a román avantgárdnak, illetve bemutatja Tristan Tzara kapcsolatát a magyarokkal, vagy Mircea Dinescu írásainak fordítása kapcsán felmerülnek a román irodalmi argó magyar nyelvű fordításainak nehézségei.
A kötet ugyanakkor egy rövid áttekintést is ad az irodalmi műfajok romániai kánonjairól.
